1.- Az ember élőlény,
- - az élőlények ösztönösen életben akarnak maradni,
- - ezt szolgálják a túlélési ösztöneink,
- – a biztosabb túléléshez minél több erőforráshoz kell hozzáférnünk,
- - ehhez pedig minél magasabb társadalmi rangra van szükségünk,
- - ennek megszerzésére az önbecsülési- vagy rangsor-kényszerünk kényszerít minket,
- - de mivel a jogos önbecsülés (és ennek alapján a valós társadalmi rang) megszerzéséhez szinte senkinek nem elegendőek a saját valós értékei, elfogadjuk a hamis önbecsülésünk „segítségét”, amely ezt csalással, önszépítő önámítással-képmutatással akarja megoldani.
- - az önámítási-képmutatási kényszerünk ennek érdekében a társadalmi riválisaink társadalmi megítéltetését lealacsonyítja, bűnbakká teszi őket, értékeiket, érdemeiket igyekszik porrá zúzni, ugyanakkor a saját megítéltetésünket a saját értékeink látszatának az eltúlzásával, hamis metakommunikációval, mindenfajta csalással, hamissággal igyekszik javítani.
- - az önámítás-képmutatás kényszere, az általa okozott csalás, aljasság az oka minden bűnünknek. Emiatt az emberi erkölcs egyenlő az önámítási-képmutatási kényszerünk elleni küzdelmünkkel, mértéke ennek a küzdelemnek a hevességével arányos.
- - ezeket az ösztönös késztetéseinket ki lehet használni és emberek ill. társadalmi csoportok ellen lehet az embereket fordítani, ez maga az uszítás.
- - ezzel a szélsőségesek élnek, a szélsőséges politikusok, ideológusok, közszereplők, akik így akarják maguk mellé állítani az embereket, az uszítás ingyen lehetőségét kihasználni, ahelyett, hogy valós segítséget nyújtanának az őket támogatóknak.
- - minél hevesebben és aljasabbul uszít és kelt gyűlöletet egy közszereplő, annál szélsőségesebb.
- - a rangsor-ösztön kényszere, a falka-ösztön kényszere és az önámítás-képmutatás kényszere alkotja a "rosszravivő ösztönös kényszereinket", ezeket együtt köznapi nyelven a hamis önbecsülésnek szokták nevezni, annak a megjelölése és elismerése nélkül, hogy itt kényszerről, élettani eredetű kényszerről van szó!
- - ezzel a „rosszravivő ösztönös kényszer”-együttessel a lelkiismeretünk hívatott tartani az egyensúlyt, ez is a génjeinkből ered, és többféle módon hat ránk: a szabadság, az igazság és az összes jóravivő ösztönöztetésünk által, összefoglaló néven és fogalommal az erkölcsi késztetések által.
- - a lelkiismeret a belőle származó iménti fogalmakkal ill. jelenségekkel közösen alkotja a „jóravivő ösztöneinket”. ezek kényszerítenek minket a jó irányba, és ha megfogadjuk, tehát ha küzdünk az önámítási-képmutatási kényszerünk és általában a rosszravivő ösztöneink ellen, azt nevezzük erkölcsnek. Az erkölcsösség mértéke egyénenként változik, és egyenlő az emberi személyiséggel.
- - Mindenki maga dönt, de nyilvánvalóan könnyebb erkölcsösnek lenni, ha megértettük, hogyan is működik az emberi természet, az emberi személyiség, ha megértettük, hogy a legnagyobb virtus, a legnagyobb büszkeség a jóság, mert a legerősebb rosszravivő kényszereinket kell ehhez legyőznünk.
Harcz László
