1. A bátorság: Az a bátor, aki szembe mer szállni a társadalmi képmutatással, és az erkölcsi jó érdekében cselekedni is mer.
2. A boldogság: a létfenntartó ösztönök ösztönző, jutalmazó jele, és ha azt érezzük, hogy boldogok vagyunk, az azt jelzi nekünk, hogy mindent megtettünk az élet fenntartásáért.

--- Bárki, bárhol, bármikor boldog lehet, ha elég erkölcsös ahhoz, hogy belássa a hiányosságait, felmérje valós képességeit, lehetőségeit, és a céljait a lehetőségeihez tudja igazítani.

3. A bűn: Az önszépítő önámítás kényszere által okozott csalás következménye minden ún. bűnünk.

--- A bűn minden fajtája a gyarlóságunkból (a rosszra hajlamosító ösztönök késztetéseiből és az önszépítő önáltatásból) ered.

4. A diktátor, a diktatúra:

--- A diktátorok az emberiség vírusai. Az emberiség immunrendszere pedig az erkölcs. A diktátor, mint vírus, ezt az immunrendszert támadja, próbál áthatolni védőfalán. Ez átmenetileg sikerülhet is neki, de mint pl. az influenzánál is, egy idő után az immunrendszer felülkerekedik. Ebben bízhatunk egyedül, az emberiség erkölcsi épségében.

5. Az emberi élet értelme: Az emberi élet értelme az erkölcsösség minél magasabb fokának az elérése,  mert emberi viszonylatban az erkölcs az élet fennmaradása legfőbb feltétele.
6. Az ember „megtérése”:

--- A "megtérés" az a folyamat, amikor az illető rádöbben az emberi természet, az emberi személyiség és a gyarlóság működésére, és megsejti, megérti az emberi természet valódi arcát, és attól kezdve szégyelli a rosszaságát, és minden erejével igyekszik úrrá lenni azon. Vallásos embereknél ez a mozzanat az illető kulturális környezetében bevett vallás istenéhez való megtérést jelenti.

7. Az emberi személyiség: Az erkölcsösség mértéke, és az alkalmazott önámítás módja és fajtái

--- Az erkölcsösség mértéke egyénenként változik, és egyenlő az emberi személyiséggel. Az emberi személyiséget szerintem az határozza meg, hogy a környezet és a saját belső kényszereire mennyiben erkölcsös választ képes adni. Ennek az önkritikának, önmérsékletnek a mértéke, tehát az erkölcsösség mértéke maga a személyiség. Az emberi személyiséghez tartozik az is, hogy ahelyett, hogy szembenézne a hátrányos tulajdonságaival, hibáival, önámítást alkalmaz ezekkel kapcsolatban; az önámítási módok összessége szintén az emberi személyiség egyik meghatározója.

8. Az emberi természet: Az emberi személyiség hatása a gondolkodásunkra és viselkedésünkre, és az alábbi 16 pont szerint működik:

--- Az ember élőlény;

--- az élőlények ösztönösen életben akarnak maradni;

--- ezt szolgálják a túlélési ösztöneink; 

--- a biztosabb túléléshez minél több erőforráshoz kell hozzáférnünk,

--- ehhez pedig minél magasabb társadalmi rangra van szükségünk; 

--- ennek megszerzésére az önbecsülési- vagy rangsor-kényszerünk kényszerít minket; 

--- de mivel a jogos önbecsülés (és ennek alapján a valós társadalmi rang) megszerzéséhez szinte senkinek nem elegendőek a saját valós értékei, elfogadjuk a hamis önbecsülésünk „segítségét”; amely ezt csalással, önszépítő önámítással-képmutatással akarja megoldani; 

--- az önámítási-képmutatási kényszerünk ennek érdekében a társadalmi riválisaink társadalmi megítéltetését lealacsonyítja, bűnbakká teszi őket, értékeiket, érdemeiket igyekszik porrá zúzni, ugyanakkor a saját megítéltetésünket a saját értékeink látszatának az eltúlzásával, hamis metakommunikációval, mindenfajta csalással, hamissággal igyekszik javítani;

--- az önámítás-képmutatás kényszere, az általa okozott csalás, aljasság az oka minden bűnünknek. Emiatt az emberi erkölcs egyenlő az önámítási-képmutatási kényszerünk elleni küzdelmünkkel, mértéke ennek a küzdelemnek a hevességével arányos;

--- ezeket az ösztönös késztetéseinket ki lehet használni és emberek ill. társadalmi csoportok ellen lehet az embereket fordítani, ez maga az uszítás; 

--- ezzel a szélsőségesek élnek, a szélsőséges politikusok, ideológusok, közszereplők, akik így akarják maguk mellé állítani az embereket, az uszítás ingyen lehetőségét kihasználni, ahelyett, hogy valós segítséget nyújtanának az őket támogatóknak;

--- minél hevesebben és aljasabbul uszít és kelt gyűlöletet egy közszereplő, annál szélsőségesebb; 

--- a rangsor-ösztön kényszere, a falka-ösztön kényszere és az önámítás-képmutatás kényszere alkotja a "rosszravivő ösztönös kényszereinket",  ezeket együtt köznapi nyelven a hamis önbecsülésnek szokták nevezni, annak a megjelölése és elismerése nélkül, hogy itt kényszerről, élettani eredetű kényszerről van szó;

--- ezzel a „rosszravivő ösztönös kényszer”-együttessel a lelkiismeretünk hívatott tartani az egyensúlyt, ez is a génjeinkből ered, és többféle módon hat ránk: a szabadság, az igazság és az összes jóravivő ösztönöztetésünk által, összefoglaló néven és fogalommal az erkölcsi késztetések által;

--- a lelkiismeret a belőle származó iménti fogalmakkal ill. jelenségekkel közösen alkotja a „jóravivő ösztöneinket”. ezek kényszerítenek minket a jó irányba, és ha megfogadjuk, tehát ha küzdünk az önámítási-képmutatási kényszerünk és általában a rosszravivő ösztöneink ellen, azt nevezzük erkölcsnek. Az erkölcsösség mértéke egyénenként változik, és egyenlő az emberi személyiséggel;

--- mindenki maga dönt, de nyilvánvalóan könnyebb erkölcsösnek lenni, ha megértettük, hogyan is működik az emberi természet, az emberi személyiség, ha megértettük, hogy a legnagyobb virtus, a legnagyobb büszkeség a jóság, mert a legerősebb rosszravivő kényszereinket kell ehhez legyőznünk.

9. Az erkölcs: a hamis önbecsülésünk kényszere, az önfényező önámítási kényszerünk elleni küzdelem. --- Az erkölcs fordítva arányos az önámításunk mértékével és egyenesen arányos azzal, amilyen mértékben hallgatunk a lelkiismeretünk szavára.

---  Erkölcsös az, aki és ami elősegíti az élet fennmaradását.

--- Az erkölcstelenség az önbecsapáson, az önszépítő önámításon alapul, így az erkölcstelen ember, hatalom eleve képtelen helyes, a közjó és az élet alapvető érdekeit kielégítő döntéseket hozni.

--- Az erkölcs mint az egyes civilizációk elleni védelem az Univerzum számára: Az erkölcs egyfajta beépített biztosíték arra vonatkozóan, hogy engedje-e a természet (az univerzum, a Teremtő, vagy kinek mi), hogy egy bizonyos szint fölé növekedjék egy civilizáció, egy életforma tudományos-technikai fejlettsége. Ha még akkor sem pusztítja el magát, amikor tehát erre már bőven megvolna a lehetősége technikai oldalról, akkor bizonyítottan kellő önmérséklettel (másképpen: erkölcsökkel) rendelkezik, és így továbbmehet, tovább fejlődhet és szétszéledhet az univerzumban. Mi, úgy tűnik, most tartunk ennél a választó-vonalnál. Még nem dőlt el a dolog...

--- Az erkölcs a mostani felfogás szerint az egyént magába foglaló közösség érdekeinek és szokásainak való megfelelést jelenti. Valójában az erkölcs a teljes élővilág szolgálatát jelenti. Minél nagyobb közösséget tekint a sajátjának az egyén, erkölcsei annál inkább megközelítik a valódi, eszményi erkölcs fogalmát.

--- A legáltalánosabb értelemben az erkölcsös az, aki elősegíti az élet fennmaradását. A legszomorúbb, de a legfontosabb is egyben: maga a társadalom, az emberiség, az Ember sem érdekelt a (mostani szemléletével nézve) sok-sok nehézséget okozó (erkölcsi) megújulásban. S végül is az emberiség túlnyomó részét nem a filozófusok, politikusok, politológusok stb. alkotják, hanem az ún. egyszerű emberek.

--- Az emberiség erkölcsi válságából a kiutat nem mások megalázása, kicsinyítése, hanem saját magunk felemelése, fejlesztése jelenti. Ehhez az önismereten, az önkritikán és az önmérsékleten át vezet az út.

--- Az erkölcs a legnagyobb virtus, mert a világ legnehezebb feladata erkölcsösnek lenni.

10. Az erkölcsi jó és rossz: Aki felveszi a küzdelmet a rosszravivő ösztönös kényszereinkkel, a hamis önbecsülésünkkel és az önámításunkkal, az a jó erkölcsi értelemben. A rossz ennek értelemszerűen az ellentéte. Létezik a csoport-erkölcs és az abszolút emberi erkölcs. A csoport-erkölcs a csoport írott és íratlan szabályait, rendezőelveit és általában, a csoport lét-érdekeit tartja szem előtt mindenekelőtt, az általános emberi erkölcs pedig „a hamis önbecsülésünk kényszerével, az önszépítő önámításunk kényszerével szembeni küzdelem.”
11. Az Élet: Az élet nevű jelenség voltaképpen egy automatizmus, egy önműködő folyamat, mely minden eszközzel igyekszik a legfőbb programot végrehajtani: a folytatódást, a fennmaradást.
12. Az érték: Minden, ami az élet fenntartása szempontjából hasznos.
13. Az értékrend: Az értékek összessége.
14. Az evolúció: Az élet fennmaradására irányuló önműködő folyamat, mely az első élő sejt létrejöttekor kezdett el működni (vagy egy felsőbb mozgató alakított ki), és mostanáig irányítja az élet fennmaradásáért folyó küzdelmet.

--- Az evolúció az élet szakadatlan küzdelme a fennmaradásért. Mindig az erősebb, az életképesebb egyed ( ezáltal faj) marad fenn, és viszi tovább az életet. Az ember megjelenése óta viszont az evolúció leglényegesebb része az emberben zajlik, az emberben küzd az erkölcs az erkölcstelenséggel, és ha az erkölcs győz (tehát, ha az igazságon alapuló döntések győznek a csaláson alapuló döntésekkel szemben), akkor továbbmehet az evolúció.

15. A falka-ösztön kényszere: a közösség (ősember korunkban a falka) sokszoros eséllyel marad fenn egy egyedhez képest, emiatt elemi erővel igyekszünk minél erősebben kötődni egy minél erősebb, sikeresebb közösséghez. Az egyik legerősebb létfenntartó ösztönünk.
16. A filozófia: a filozófia foglalja rendszerbe a túlélésünket segítő tényezőket, tisztázza e tényezők egymáshoz való viszonyát és meghatározza e tényezők fogalmát. Az új filozófiai paradigmának be kell emelnie végre a filozófiába a hamis önbecsülés kényszerét és az önszépítő önámítás kényszerét, és el kell ismernie, hogy az embert az élőlények létfenntartási ösztöneinek a kényszerei vezérlik.

--- Az eddigi filozófia szerintem a történelemben egymást követő nagy elmék körül kialakult önámítási együttes, önámítási módszer, és szerintem mára már csak érdekes olvasmány, de semmilyen eligazítást nem nyújt az élet lényegéről, amelyet a filozófiának mostanáig sem sikerült megtalálnia, ami nem csoda, mert az ember annyira nagymértékben önámító és a hamis önbecsülése olyan erős, hogy erre ezidáig egyszerűen képtelen volt. Ez, tehát az élet lényege szerintem abban áll, hogy mindenáron fenn akar maradni, és ebből következik a „jó” és a „rossz” fogalma is. A jó ember vagy dolog az, aki/ami segíti az élet fennmaradását és a rossz az, aki/ami nem, beleértve a teljes élő természetet.

 --- A jelenlegi filozófia az ész bújócskája az erkölcs elől!

--- A mai filozófia a képmutatás magasiskolája.

--- A mai filozófia udvarol az emberiségnek, és ahelyett, hogy az igazat mondaná, a társadalom, az emberiség tetszésének akar megfelelni. Pedig, mint tudjuk, az emberiség mindig a könnyebb utat választja, és nem törődik azzal, hogy ez az út a pokolba vezet. Tehát a középszerű filozófusok vezetnek minket a pokolba.

--- Minél inkább érdekelt valaki a fennálló társadalmi, erkölcsi berendezkedés (és a jó nagy állami fizetése) fenntartásában, annál inkább akadályozni fogja az eszmei-erkölcsi megújulást. Mint pl. a hivatalos filozófusok…

17. A globalizáció:

--- A globalizáció a gyűlölködők sugalmazása ellenére nem valakiknek az ármánya, hanem a technikai fejlődésünk által lehetővé tett globális kommunikáció lehetősége, mely közvetíti a lokális hatásokat és bolygószinten ismertté teszi azokat; az egyöntetűség, amely ezáltal nyilvánvalóvá válik, nem a(z ördögi) következménye, hanem az élettani sajátosságainkon alapuló oka a globalizációnak.

18. A gyarlóság: A hamis önbecsülés kényszere hétköznapi nevén.
19. A hamis önbecsülés kényszere: az önbecsülési kényszer és az önszépítő önámítás kényszere közös eredménye.

--- Olyan írásokat könnyű népszerűsíteni, amelyekben lényegében a társadalom egy részének igazat adunk a társadalom más részeivel szemben, kihasználván hamis önbecsülésüket. De olyant, amelyben a minden emberre jellemző hamis önbecsülést támadja az ember, szinte lehetetlen élve sikerre vinni, ezeket az emberiség csak akkor veszi komolyan, ha már megölték a szerzőt…

20. A hatalom: A hatalom az emberi természet terméke, az egyes emberek emberi természete összegződése. Látszólag a hatalom uralkodik a társadalmon, valójában a hatalom a társadalmi igények terméke, annak az érdekében jön létre, hogy az emberek az érvényesülést hamissággal, csalással, a könnyebb utat bejárva oldhassák meg.

--- A hatalmat az emberi gyarlóság hozza létre. Ostobaság és képmutatás ellene tiltakozni, a saját gyarlóságodon javíts először!

--- A hatalom a társadalmi igényekből születik, a társadalmat emberek alkotják, az embereket pedig az ún. emberi természet vezérli. És az emberi természet bizonyítottan rosszravivő hajlamú. Akkor meg mit ugrálsz a hatalom ellen? A hatalom oka te vagy, összes hibáddal együtt!

--- A hatalom csak akkor szűnne meg, ha az emberi természet nem volna gyarló, nem hajlana a rosszra. --- A hatalom hosszabb távon pontosan tükrözi a társadalmat alkotó egyének, de legalábbis a többség akaratát. Ezért hatalmas képmutatás és hazugság a hatalmat bármiért is felelőssé tenni, a társadalom saját maga a felelős mindenért.

21. A humanizmus: Az emberiesség, az emberi élet és személyiség mindenek fölött álló védelme. Ma már megvizsgálandó ez a meghatározás, mert a teljes élő természet védelme a lényeg, és az ember ennek csak egy részét képezi.

--- A humanizmus alapja az, hogy elfogadom, hogy minden ember gyarló, mert ezáltal ébred bennem irgalom minden ember iránt. 2015-06-25.

22. Az igazság: Általánosságban az igazság a másik (a többi) fél érdekei figyelembe vétele, a teljes igazság pedig a teljes élővilág érdekei figyelembevétele.

----Az igazság és az erkölcs az annyira áhított emberiségi közös értékrend alapja.

--- Nincsen igazság erkölcs nélkül, és nincsen erkölcs igazság nélkül.

--- Az igazság az, amit a lelkiismereted diktál, mert a lelkiismeret, az igazság és az erkölcs az egész élővilág érdekképviselője az ösztöneinkben.

--- Az igazság emberi viszonylatban az, amit a lelkiismeretünk diktál, és ami kedvező az élet fennmaradása szempontjából. A gyakorlatban pedig az igazság az összes fél érdekei figyelembe vétele, a teljes igazság pedig a teljes élővilág érdekei figyelembevétele.

23. A jóravivő ösztönös késztetések: A génjeinkben kapott késztetések, amelyek az élet fennmaradását szolgáló döntésekre igyekeznek rábírni minket.
24. A kereszténység: Jézus azt mondta: "Aki engem követni akar, annak meg kell tagadnia magát". Gondolom, a gyarlóságra, a rosszra vivő kényszereinkkel szembeni küzdelmünkre, a rosszravivő kényszereink, csábításaink elleni küzdelmünkre gondolt, amelyre teljes mértékben Jézuson kívül talán senki nem volt képes az összes eddig élt ember közül; tehát valódi keresztény egyedül Jézus volt, a magukat kereszténynek vallókat legfeljebb Jézus híveinek nevezhetjük. Az én megfogalmazásomban minden vallás egy-egy önálló önámítási rendszert jelképez.
25. A képmutatás: A képmutatás az önámítás ikertestvére, és azt az önfényezést, csalást, megtévesztést, amelyet az önámítás saját magunkkal akar elhitetni, ő kifelé, a külvilág felé érvényesíti.
26. A legfőbb létfenntartási ösztöneink: A három legfontosabb ösztönös kényszerünk: a falka-ösztön (a közösséghez tartozás kényszere), a rangsor-ösztön (a rangsorjavítás és az önbecsülés kényszere) és az önámítás, amely ezeket kiszolgálja minden aljasság árán is (hazugság, gonoszság, gőg, képmutatás, irigység, nagyzolás, stb.). Ezek így együttesen alkotják a „hamis önbecsülés kényszerét”
27. A lelkiismeret: A jóravivő ösztöneink eredete, a lakhelye a génjeinkben van, a késztetései tartják az egyensúlyt a hamis önbecsülés kényszerével és az önámítás-képmutatás kényszerével.

--- Az önámításunkkal a lelkiismeretünk tart egyensúlyt.

--- A lélek szerintem a létfenntartó mechanizmusaink legmélyebb rétege, alapja, ő ügyel arra, hogy ne tegyünk a saját, a faji és az általános természeti érdekek ellen. Szerintem a lélek a DNS-ben lakik, és a legmélyebb és legnemesebb jóra vivő ösztönünk.

28. A létfenntartó ösztönök kényszerei:

--- A három legfontosabb ösztönös kényszerünk: a falka-ösztön (a közösséghez tartozás kényszere), a rangsor-ösztön (a rangsor-javítás kényszere avagy az önbecsülés kényszere) és az önámítási kényszer, amely ezeket kiszolgálja minden aljasság (hazugság, gonoszság, gőg, képmutatás, irigység, nagyzolás, stb.) árán is…

29. A Maslow-piramis:
30. Az önbecsülési kényszer: A falka-kényszer, a rangsor-kényszer és az önszépítő önámítás kényszere együttes hamisításának az eredménye.

--- Azt az ösztönt, amely a minél magasabb rang elérésére ösztönöz, úgy neveztem el érthető okokból, hogy önbecsülési kényszer, ezt a köznapi nyelvben talán a "hamis önbecsülés" fogalmával lehet azonosítani. Ez tehát a létező legerősebb ösztönünk, és szerintem erőssége az életösztönnel vetekszik, nem véletlenül. Népies nevén az önérzet, az öntudat, tudományos gúnynevén az én-tudat.

31. Az önismeret: Az összes tulajdonságunk önámítás nélküli elismerése
32. Az önszépítő önámítás kényszere: Mivel az önbecsülési kényszerünknek általában nem tudunk becsületes úton eleget tenni, "besegít" az önámítás és ikertestvére, a képmutatás. Ahhoz ugyanis, hogy valóban magasabb rangot szerezzünk a közösségen belül, valóban értékesebbnek és áldozatkészebbeknek kellene lennünk, mint korábban, és ezt folyamatosan véghezvinni nyilván szinte lehetetlen, illetve csak nagy kitartással, szorgalommal és pl. bátorsággal lehetséges. Mivel a valóságban ezt nem tudjuk megvalósítani, "segítségünkre siet" az önámításunk, és elhiteti velünk (és a külvilággal is a képmutatás formájában), hogy többet tettünk a közösségért, ill. szebbek, jobbak, erősebbek, bátrabbak stb. vagyunk, mint a valóságban... Ugyanakkor a közösségen belüli vetélytársainkról azt hiteti el velünk (és a képmutatás segítségével a környezettel), hogy ők viszont rosszabbak, gyengébbek, gyávábbak stb., értéktelenebbek, mint a valóságban. Ezt általában rágalommal, pletykával, besározással, bűnbak-képzéssel éri el az önámítás-képmutatásunk.

--- Az önámítás saját magunk jogtalan fényezése és mások igazságtalan, aljas lealázása.

--- Az önámítási kényszer, a gyarlóság ködfalat állít a megismerés elé.

--- Az antropológiai standard-modellből mindössze a helyes kiindulópont hiányzik, a valódi inputok, vagyis a falka-kényszer, az önbecsülési kényszer és az önáltatási kényszer, amelyet együttesen a hamis önbecsülés kényszerének vagy gyarlóságnak is lehet nevezni.

33. Örömszerzési kényszer: A magasabbrendű, állati típusú élő szervezetek létfenntartását testi szinten biztosító idegi vezérlési ingerek közül a jutalmazó jellegűek, melyek a jutalmazási- vagy örömközpont nevű agyi idegcsomónkból származnak, az élőlény számára létező legnagyobb élvezetet adó jelek ill érzések, melyek a létfenntartás szempontjából kedvező cselekvésre ill. viselkedésre igyekeznek rávenni az egyedet. Az ismert patkánykísérletben az ebbe az idegközpontba bevezetett áram-inger olyan erősnek bizonyult, hogy a patkányok az ételt és italt juttató nyomógomb helyett is az ezt a kéj-érzést okozó gombot nyomogatták, egészen halálukig.
34. Ősbűn: másképpen eredeti bűn, eredendő bűn, stb. Ez szerintem nem létezik. A Bibliában szereplő eredendő bűnnek szerintem formailag az önbecsülési kényszer felel meg, de ez valójában nem bűn, mert vele születünk ezzel a kényszerrel, létezése nem a mi hibánk, tehát bűnnek nem nevezhető. Az ősbűn csak adottság, hajlam. Bűn akkor lesz belőle, ha nem szállunk szembe ezzel a rosszra vivő kényszerrel.
35. Politika: A politika az emberi egyéni- és csoport-érdekek érvényre juttatását szolgáló társadalmi tevékenység.

--- A politika az emberi igények megtestesülése, az emberi igények az emberi természetből származnak, ezért ha helyesen akarunk politizálni, akkor az emberi természetet kell jobban megismernünk.

36. Rangsor-ösztön kényszere: a létfenntartó ösztöneink késztetése, hogy minél rangosabb helyet érjünk el a társadalmi hierarchiában, mert a magasabb rang több hozzáférést tesz lehetővé a közösség erőforrásaihoz, amely a túlélés legfőbb feltétele..
37. Rasszizmus, gyűlölködés, kirekesztés, bűnbakképzés, uszítás:
38. Rosszravivő ösztönös késztetések:
39. Szabadság: Az emberi szabadság az élet fennmaradását szolgáló helyes és helytelen döntések közti választás lehetősége.

--- A szabadság általában idegen erőtől való függetlenséget jelent. Az ember azonban élőlény, és rá is vonatkoznak a természet, az élet fennmaradása követelményei  Az az ember szabad, aki felismeri az élet fennmaradása érdekeit, és aszerint is dönt. Teljes szabadság tehát a szó hétköznapi értelmében nem létezik, csak alsóbb szinteken, mint a mozgás-szabadság, személyes szabadság, fizikai szabadság.

--- Az emberi életre is érvényes az élet legfőbb törvénye: az élet folytatódása törvénye. Ezért az emberi életnek is ezt kell szolgálnia. Az ember emiatt akkor lehet szabad, ha tudatosodott benne, hogyan szolgálhatja a soron következő döntésénél a legfőbb célt, tehát ha keresi és felismeri a legfőbb cél, az élet fennmaradása érdekei által meghatározott szükségszerűséget.

--- Szabadság nélkül az élet kipusztul, mert az egyéni döntések szabadsága, végtelen sokrétűsége és ennek alkotó ereje nélkül nem jöhet létre közös, helyes döntés, amely pedig most már feltétlenül szükséges az élet továbbviteléhez.

40. Szeretet: A szeretet az, amikor a másikat feltétel nélkül elfogadod.

--- A szeretet a létfenntartó ösztönök egyik legbiztosabb támasza, mert

X1. a közösség biztonságot, sokkal nagyobb túlélési esélyt ad,

X2. a közösség kialakulásához el kell fogadnunk a másik embert,

X3. ez pedig, ha létrejön, maga a szeretet.

--- Aki megérti és elfogadja, hogy minden emberi lénnyel vele születik a gyarlóság, a könnyebb út legtöbbször elvtelen igénybevétele, az ösztöneink rosszra hajlamosító kényszerei, a bűnbeesésre való hajlam; akkor ezerszer könnyebben elfogad bárkit, tehát sokkal könnyebben tud bárkit szeretni, mert megérti, hogy mindannyian ugyanazokkal a bűnre kísértő kényszerekkel küzdünk, és így minden emberrel együtt tud érezni, és irgalommal, türelemmel lesz minden ember iránt.

--- A szeretet a lelkek tömegvonzása, összetartó ereje.

--- A szeretet a másik ember feltétel nélküli elfogadása, és a lelkiismerettel együtt a jóravivő ösztönös késztetéseink közé tartozik. A szeretet képességét és a szeretetre való hajlamot is a gének adják tovább, mert minél többen egyesülnek (a szeretetben), annál biztosabb az ÉLET fennmaradása.

41. Társadalmi „-izmusok”: az „izmus” a hasonlóan gondolkodó emberek társadalmi csoportja szellemi tevékenységét jelenti
42. Társadalmi bűnbak-képzés: Az ösztönös kirekesztés, rasszizmus, uszítás számára bűnbakok kellenek, ehhez az uszítók egy-egy társadalmi csoportot szemelnek ki és tesznek meg bűnbaknak.

Harcz László